Lydia Tár 50 körüli karmester, leginkább celeb, a kíméletlen, erkölcstelen és visszataszító kultúripar terméke, aki tehetségénél törtetően feljebb akar jutni, de elbukik. Filmkritika a Millennán.Folytatás

„Emlékek, vajon miért vannak? Sok a fájó, gyilkos emlék. Ezeket jobb nem felidézni, inkább elnyomja az ember és rá se gondol, de van az a pont, amikor elő kell hívni. Sok folyamatot nem látunk át, ha nem nyúlunk vissza életünk fájó, már-már lélek hasító pontjaira.”Folytatás

„Állok a kereszteződésben, remegek, nem merek se jobbra, se balra megindulni. Pusztán a fejem robban szét. Állok és bámulok, miközben a szörny átölel, és álomba ringat.”Folytatás

„– Ma volt az első véradásom – tört ki a másikból az őszinteségroham. – Egészen jól bírtam, ahhoz képest, hogy félek a vértől, és a tűtől, ugye? – kérdezte Dubov, de Golo csak megvonta a vállát, pedig ezernyi sötét gondolat hömpölygött a fejében.”Folytatás

A neonfény árnyékában magabiztosan, mégis félve indulok meg úti célom felé….
Szabó Soma újabb novellája jelenik meg csak nálunk, melyben nem is olyan távoli tájakra kalauzol minket.Folytatás

Melyik mentalitás visz inkább sikerre az életben, ha kerülöd a konfliktust és csak akkor ütsz, ha nagyon muszáj, vagy ha erőt demonstrálsz akkor is, ha nem feltétlenül szükséges? Nem állítom, hogy a sorozat befejeztével meglesz a néző válasza a kérdésre, de a gondolatmenet árnyalása érdekében mindenképpen érdemes belepillantani a sorozatba. Különben is ki ne szerette volna a Karate kölyök című filmeket? Ki ne lenne kíváncsi az időközben felnőtté cseperedő Daniel és Johnny mindennapjaira? Folytatás