Az áprilisi választások utáni politikai átrendeződés nemhogy megállt volna, de a legfrissebb adatok alapján tovább mélyült. A Závecz Research június eleji felmérése szerint a biztos pártválasztók körében a Tisza Párt már 73 százalékon áll, miközben az ellenzékbe szorult Fidesz támogatottsága 20 százalékra zsugorodott. Ez a tendencia teljesen egybecseng a többi vezető intézet méréseivel. A Medián májusi kutatása 70 százalékos Tisza-tábort mutatott ki, és a 21 Kutatóközpont szintén május közepén publikált adatai is megerősítették, hogy a választások óta folyamatosan nyílik az olló, a Fidesz pedig megrekedt a 20 százalék körüli szinten.
A puszta számok mögött azonban van egy sokkal figyelemreméltóbb demográfiai tény. A Závecz részletes adatsorai rámutatnak arra, hogy az érettségivel vagy annál magasabb végzettséggel rendelkező választók körében a Fidesz népszerűsége már a 10 százalékot sem éri el. A tanultabb társadalmi rétegek strukturálisan és szinte teljes egészében elfordultak a korábbi kormánypárttól.
Ez a statisztikai tény viszont egy nehezen feloldható kommunikációs paradoxont szül.
Ha áttekintjük a közösségi média felületeit, a politikai és közéleti hírek alatt egy teljesen ellentétes mintázat rajzolódik ki. A kommentszekciókat gyakran olyan, sok esetben arctalan, személyes adatok és valódi fotók nélküli profilok uralják, amelyek rendkívüli magabiztossággal osztják ki a többi felhasználót. Ezek a hozzászólások visszatérő fordulatokra építenek, mint a „majd meglátjuk”, a „nem tudjuk”, vagy az „ők jobban tudják” jellegű, mindentudást és intellektuális fölényt sugárzó kifejezések.
Adódik a kérdés, hogy mi állhat ennek a jelenségnek a hátterében, és honnan táplálkozik ez a rendíthetetlen meggyőződés egy olyan bázisban, amely mögül a tudásalapú háttér a mérések szerint szinte teljesen eltűnt.
A kommunikációs és pszichológiai háttér elemzésekor látható, hogy az online térben tapasztalható agresszív magabiztosság gyakran éppen a strukturális pozícióvesztés kompenzációja. Amikor egy politikai közösség elveszíti az értelmiségi holdudvarát és a tanultabb szavazóit, a megmaradt, szűkebb bázis az intellektuális érvek hiányát fokozott hangerővel, dogmatikus kijelentésekkel és a külvilág szisztematikus megkérdőjelezésével próbálja ellensúlyozni. A mérésekből feketén-fehéren látszik a valóság, a közösségi platformokon tapasztalható hangoskodás így nem a valós szellemi erőfölény jele, hanem egy beszűkült, defenzívába szorult csoport kommunikációs önvédelmi reflexe.
Ez az oktatási és demográfiai lemaradás egyúttal pontos magyarázatot ad arra is, hogy miért működnek ebben a rétegben annyira hatékonyan az Európai Unióval kapcsolatos politikai megvezetések és a különféle kampányszerű rémisztgetések. A komplex összefüggések átlátásához szükséges szűrők hiányában ez a bázis válik a leginkább kiszolgáltatottá a manipulációnak. Az online térben mutatott, kioktató magabiztosság álcája mögött így valójában a folyamatos politikai félelemkeltés áldozatai húzódnak meg.
