Volt idő, amikor a folklór azt jelentette, hogy a falusi nagymama altatóként mesélt a legkisebb királyfiról, aki három próbát áll ki, vagy elrebegett egy közmondást arról, hogy „ki korán kel, aranyat lel”, annak reményében, hogy reggel produktívan eltöltenek együtt még egy kis időt. Ma ugyanez történik – csak éppen a nagymama helyett a TikTok algoritmus mesél, és a három próba helyett az aktuális trendet kell kivitelezned, hogy minél virálisabb légy, így részévé válva a digitális népmesének.
A folklór lényege sosem változott: közösségi történetek, szokások és dalok, amelyekkel azonosulni tudunk és tanítanak arra, hogyan legyünk jobb emberek, az adott nép hagyományait követve. Egyedül a médium változott. A mai mondás nem az, hogy „sokat akar a szarka”, hanem hogy „lowkey rollorok vele”. A régi balladák helyett pedig jönnek a mémek, amiket három napig mindenki idéz, beépül a köztudatba, majd adaptálódik következő mémhullámba. A folklór nem úgy múlik el, mint a labubu, mindig velünk lesz, csak egyre gyorsabban idomul a környezetéhez. A környezet viszont mára kiszámíthatatlanabb mint valaha.
A digitális folklór, más néven e-folklór, az interneten keresztül terjesztett néphagyományokat és modern, online formában megjelenő, közösségi kulturális tartalmakat, például mémeket, short videókat vagy korábban az e-mailben terjesztett történeteket foglalja magában. Ezek a tartalmak a hagyományos folklór elemeit (mint a történetmesélés, a dalok vagy a babonák) ötvözik az elektronikus kommunikációval és a digitális kultúrával.
Az elektronikus folklórkutatás a hetvenes években indult Amerikában. A kutatók gyűjtéseinek és vizsgálatainak tárgya a mai mémek elődei, a viccesnek szánt képek, szövegek és grafikák voltak, amiket valamilyen elektronikai eszközzel többszörösítettek és küldték tovább.
A digitális folklór két fő területe:
- Mémek, kommentárfolklór, városi legendák, összeesküvés-elméletek
- Folklórgyüjetmény számítógépes elemzése
Jelen cikkemben az első kategóriát igyekszem kifejteni.
A népi hagyományok alapvető tulajdonsága, hogy kizárólag a beavatottak értik. A nagyszülők azért mesélték őket unokáknak, hogy a kollektív tudás részesei legyenek, általuk megértsék a közösség alapelveit. Ez volt a mankó a beilleszkedéshez és az életben való boldoguláshoz.
A 21, században ez a folyamat teljesen megfordult. A fiatalok próbálják trenírozni az idősebb generációkat a digitális folklór befogadására és megértésére, ami gyakran fullad a legegyszerűbb mémek hosszú perceken át tartó sikertelen magyarázásba. Míg egy öt éves könnyedén megemészti, hogy az estimesében az aranyhal teljesít egy kívánságot, mert jót cselekedtek vele, addig egy X generációs anyukának nem ennyire magától értetődő, hogy a huszonéves gyermeke miért nevet percekig egy kutyán, aki a lángoló házában kávézgat. Pedig már ez is a közösségi élmény része. Arról nem is beszélve, mikor az alpha generáció szülöttei hetekig zaklatják a szüleiket „six-seveeeeen” felkiáltásaikkal, amit persze ők maguk sem értenek, mint senki más kerek e világon, pontosan ez a közös „nem tudás”, közös élmény a lényege.
A mai emberek nem népdalokban és mesékben jelenítik meg félelmeiket és reményeiket, a létezésünk ennél sokkal groteszkebb és bonyolultabb lett, így önmagunk kifejezése is sokkal nyakatekertebbé vált, a platformok fejlődésével egyetemben. Brainrot és shitposting a mindennapok szerves része, a jelenlegi globális állapot elviselhetőségét az adja, hogy megpróbálunk nevetni a kínlódásunkon, nem bölcseletet szórni egy példabeszédben. Jelen világ fiatalja sokkal nagyobb teret engednek annak, hogy megéljék és meg is jelenítsék a belső világukat, nem általános igazságokkal, mint a hagyományos folklórban, hanem egy színesebb, újabb módon, amire a social media tökéletesen alkalmas.
A szólás-mondások frappáns, rövid és közös kódokra épülnek. A mém pontosan ugyanez – csak vizuális formában, ugyanazt a szerepet töltik be és minden helyzethez új jelentést adhatunk neki. Akkor működnek igazán, ha közösségi tudás kapcsolódik hozzájuk. A „This is fine” kutya például csak annak vicces, aki tudja, hogy a lángoló szobában nyugodtan ülő állat valójában a kollektív életérzés képi formája. Ezért nevezhetjük a mémeket a 21. század közmondásainak – rövidek, találóak, és csak akkor érthetők, ha ismered a kulturális kódot. Mindkettő segíteni akar az életben való eligazodásban, azonban 21. század fiataljainak, már nem valószínű, hogy segít a ”jó tett helyébe jót várj ” odamondása. Ellenben egy jól irányzott meme az Instagramon, a kedvenc memepage-től, annál inkább.
De a folklór nem csak közmondásokon és mémeken alapul. A táncok és dalok szerepét átvette a TikTok, egy trendben részt venni olyan, mint a falu tagjaival együtt énekelni, a közösséghez való tartozás jelképe. Már nem a főtéren járják a csárdást, a kamera előtt Taylor Swiftre próbálgatják – az egyébként gyakran összetett – koreográfiákat.
A különböző szertartások, népi szokások ezzel egyidejűleg kihívásokká és életmód short videókká módosultak. A fiatal lányoknak a párta helyett a clean girl lifestyle az ismertetője, a nagycsaládos anyukák pedig, a háztartásbeli címkét váltották a trad wife hashtagre.
A produktivitás nem merül ki abban, hogy ki korán kel aranyat lel. Clean girl rutin és alpha male mindset ami dominál. Ébredj hajnal 5-kor és indulj futni, de előtte még egy jeges arcmosás és 4 réteg hidratálókrém. Amit úgyis leizzadsz, de legalább jól fest majd TikTokon. Az ebédhez való alapanyagot nem a kukoricafosztóban készíted a falusi asszonyokkal, hanem a #tradwife hashtag alatt keresed, hogyan is kell vajat köpülni estélyiben teljesen egyedül otthon.
Hogy toxikus-e ez a rengeteg szélsőséges tökéletesség, amit a rutin és tradwife videók mutatnak? Abszolút. Hogy segít-e ennek ellenére belevágni valami újba két meme közti apátiában fetrengés helyett? Annál inkább. Lemásolni az egészet valószínűleg csak pénzes munkanélküliként tudnánk, ellenben nyit egy ablakot arra, hogy néha elmenekülhess egy rózsaszín buborékba, ahol csak az számít, hogy megidd a napi smoothie-dat, és ha nem is a maratont futod le, legalább sétálj egyet. De ez is csak az átalakulás része, nem a hagyományos női körök motiválnak, hogy légy tökéletes feleség, s azt hogyan valósítsd meg, hanem a megfelelő hashtag keresése a social mediában.
Az internet határtalansága miatt a folklór ma nemzetközivé vált. Egy mém New Yorkból pillanatok alatt eljut Budapestre. A globális falu kifejezés nem csak az információs összeköttetést jelenti, magában hordozza a hagyományteremtésnek új formáját. Megmutatja, hogyan jönnek létre és terjednek a közösségi kulturális tartalmak a globalizmus korában.
Ennek ellenére a globális folklór mégsem uniformizál, hanem épp ellenkezőleg: teret ad arra, hogy minden kultúra belevigye a saját hangját. Egy világfalunak a folklórjába tartoznak – de a tartalom mindig tükrözi a helyi közösség identitását.
A folklór nem halt meg, csak beköltözött a kijelzőinkbe. A mémek és a TikTok-trendek pontosan ugyanazt a funkciót látják el, mint régen a közmondások, mesék vagy néptáncok: közösséget teremtenek, szórakoztatnak, identitást adnak és néha ellenállást is képviselnek.
Az internetes folklór lényege, hogy élő, változó és mulandó. Nem lehet teljesen archiválni, nem lehet megőrizni – és talán nem is kell. A lényeg az, hogy újra és újra megmutatja: az ember mindig is mesélni akart, mindig is közösen alkotta a történeteit. Csak ma a fonó helyett a Facebook, a TikTok és a Reddit a színpad.
