Mikor kirobbant a kegyelmi botrány, furcsa módon hálát éreztem Varga Judit iránt, mivel elsöprő forradalmi hangulat alakult ki döntésének következtében. Történelmi horderejű tüntetés szerveződött, soha ennyien nem foglalkoztak még a magyar gyermekek sorsával. A kormány hosszú idő óta megingathatatlannak tűnő helyzete is megingott. Mondhatni berobbant a puskaporos hordó. Ez alig pár hónapja történt, de nagyon úgy tűnik, egy politikai Balázs show eltereli a figyelmet erről a súlyos hibáról és következményeiről.
A sztorit mindenki ismeri. Mikor Magyar Péter közzétette a hangfelvételt, egyszerre örültem a leleplező erejű anyagnak, miközben emberileg elítéltem. Ki csinál ilyet a saját feleségével? Vagy ez hazafiasság? Nehéz kérdések ezek, hiszen Magyar érezhetően tudja, hova akar kilyukadni a kérdéseivel, és szinte felkérdezi feleségét, mint egy setesuta diákot a tanára. Valóban szeretném, ha ez az ember képviselné Magyarországot, köztük engem is? De az éremnek két oldala van. Lehetséges, hogy ilyen helyzetben én sem sajnálnám a tönkrement házasságom romjain táncolva kicsikarni a kompromittáló infókat, ha azzal a hazámat szolgálom. Igen ám, de engem előtte nem az a kormány pénzelt, akit most meg akarok buktatni. Órákig pedzegethetném még a pro-kontra érveket. A közeljövőben kiderül, hogy a messiás jött el, vagy egy féltékeny exférj bosszúját asszisztáljuk végig.
Ugyanis a hangfelvétel nyilvánosságra hozatala után Varga Judit interjút adott a Frizbi vendégeként, ahol elmondta, szerinte volt férje csupán azért szemezget a politikai karrierrel, hogy tönkre tegye őt.
Miután Magyar ledobta az atombombát, volt felesége több ízben megvádolta őt családon belüli erőszakkal. Hajdú Péter wishes late night show-jának vendégeként is kitálalt a férjével eltöltött 16 évről. Meghallgattam. Ennél jobban még nem voltam meghasonulva. Nem tudtam, hogy együttérezzek vele vagy leköpjem úgy, ahogyan ő köpte szembe azt amire felesküdött.
VJ részletes beszámolója alapján Magyar Péter nárcisztikus alak, egy igazi bunkó, aki még a saját gyerekeit is arra használja fel, hogy manipuláljon másokat. Azt, hogy Juditunk azért adott-e ilyen tűpontos leírást mert valóban tankönyvi eset a volt férje, vagy felsőbb utasításra lett sarkosítva a jellemrajz, nem tudhatom, nem is tisztem eldönteni. Viszont abban az esetben, ha csak egy szeglete is igaz annak, amit állított, most hozzá szólnék mint nő a nőhöz, mint erőszakból gyógyulni kívánó áldozathoz.
Varga saját bevallása szerint empata, aki kedves, lágy, és maga elé sorol mindenkit. Empata és anya létére nyugodt szívvel engedett szabadon egy pedofilbujtatót. Hol volt az empátia bárminemű szikrája a bántalmazott gyerekekkel szemben? Hol volt az empátia, mikor politikai hisztinek nevezte az isztambuli egyezményt?
Az interjúban kitér arra, mennyire csodálatos és támogató közegből érkezett, mind család, mind barátok tekintetében. Annyira közeli a viszonyuk, hogy mikor férje otthon tombolt, ő befeküdt szülei közé aludni. Több dolgot nem értek ezzel kapcsolatban. A bántalmazottaknak csak egy egészen apró százaléka rendelkezik támogató háttérrel és egészséges pszichével, és még ezen apró hányadról sem mondható el, hogy annyi magabiztosságuk és befolyásuk van, mint a volt miniszterasszonynak. De amit még kevésbé értek, ha ezek a fullextrás szülők végignézték, ahogy kedves vejük egy konyhakéssel cirkál a lakásban, hogy kárt tegyen a lányukban; miért nem léptek közbe? Van olyan szülő, aki békésen feküdne az ágyában, miközben a gyerekét 3 méterrel arrébb életveszély fenyegetheti?
Sőt, tovább vihetném akár odáig, hogy egy bántalmazónak nem szokása engedni, hogy az alárendelt fél ilyen magas presztízsű munkát végezzen, miközben ő háttérbe vonul. De nem akarom elvenni Varga Judittól az áldozatiságot, hiszen ha igaz, amit mond, valóban gyötrelmes házasságot hagyott maga mögött, hiába a támogató közeg.
Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, ha mindezt átélte, miért nem tett lépéseket, hogy a többi áldozatot megmentse a családon belüli erőszaktól. Mert ő megtehette volna. Az a több ezer nő, aki mindezt, sőt ennél förtelmesebb dolgokat él meg nap mint nap, nem, hogy nem tehet ellene rendszerszinten, a kiutat sem látja az ilyen kapcsolatokból, és nemegyszer bele is halnak ebbe a tehetetlenségbe. Nem szeretem a traumaharcot, mikor rálicitálunk, kit ért nagyobb megpróbáltatás, de hogy tudta nyugodt szívvel végezni a munkáját a hatalmas empátiájával, ha tökéletesen tisztában volt vele, milyen ezt átélni? Bármikor lehetősége lett volna kilépni ebből a házasságból, megvolt hozzá a kellő befolyása és egzisztenciája, mégsem sikerült. Egyszer sem merült fel benne, hogy a periférián élő, döngöltpadlón alvó nőtársainak fele ennyi esélye sincs szabadulni? Vagy nekik úgyis mindegy? De csak úgy halkan megjegyezném, ha tényleg empata vagy, nem kell, hogy te is átéld a borzalmakat ahhoz, hogy tegyél ellene.
Felhozza érvként önnönmaga mellett, hogy megyénként nyitott 1-1 áldozatsegítő központot. Hivatalba lépésekor 3 volt, kilépésekor már 17. Sőt a „sorosékat” is maga mellé ültette közben. Jár a taps. A Partizán meghívott magához ebben érdekelt, az ominózus tárgyalásokon részt vett szakértőket. Az elhangzottak alapján mindenki számára világossá vált, hogy ez bőven nem elég. Az ENSZ direktíva szerint 10 ezer emberenként kéne 1 menedékhely. Szörnyen túlterhelt a rendszer, a NANE egyesület 2022-es felmérése szerint, több mint 226 ezer nő él bántalmazó kapcsolatban, és minden ötödik nő szenvedett már el fizikai abúzust, ellenben a menedékotthonok átlagosan 140-150 főt tudnak befogadni. Illetve a szükséges specializációkat sem tudják ellátni; nem mindegy, hogy egy családos anyuka érkezik hozzájuk vagy egy molesztált fiatal nő. Ezenkívül annak érdekében sem tett lépéseket, hogy a tisztviselők kellő felzárkóztatásban részesüljenek a családon belüli erőszak terén.
Sarkalatos pont még ebben a témában, és talán a legijesztőbb dolog, hogy a kormányzaton belül nyílt titok volt mindenki számára, hogy Magyar Péter hogyan bánik a családjával és miket kell kiállnia Varga Juditnak, mégsem tettek semmit. Ellenben posztokat szavaztak meg az állítólagos terrorizálónak. Miért nem segítettek a bajba jutott párttagon? Milyen kormány az, amelyik hagyja, hogy az övéi közül valaki átélje ezt a megpróbáltatást? Hogyan is várjuk el a kispolgárok boldogulását, ha a belső berkeken belül is ez történik? Hogy lehetne megakadályozni a gyermekotthonok kínjait és a családon belüli erőszak miatti elhalálozásokat, ha egy ehhez képest egyszerű konstans verbális és mentális poklot nem tudnak megfékezni?
Annyi égető kérdés, de egy válasz sem érkezik rá. Talán egy, amivel zárnám is soraimat:
„Nőügyekkel nem foglalkozom” – Orbán Viktor, miniszterelnök.
