A részvételi demokrácia hangoztatása addig tart a budapesti városházán, amíg egy állampolgár valóban élni nem kíván a törvényben biztosított jogaival. Amikor bírósági ülnökválasztásról van szó, a Főpolgármesteri Hivatal apparátusa egyszerűen kiiktatja a képletből a Fővárosi Közgyűlést: maga szelektál a jelentkezők között utólag kitalált kritériumok alapján.
De mi is az a bírósági ülnök? Az ülnöki tisztség a a közvetlen demokrácia és a társadalmi kontroll megnyilvánulása a bíróságokon. Az ülnök nem hivatásos bíró, mégis a tárgyalóteremben a hivatásos bíróval azonos jogokkal és kötelezettségekkel bírálja el az ügyeket: szavazati joga van a tényállás megállapításában, a bizonyítékok mérlegelésében és magában az ítélethozatalban is.
Budapesten soron kívüli választásra volt szükség az ülnöki pozíciók betöltéséhez a Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiumában, azonban ennek folyamata minden volt, csak törvényes nem.
A Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiumához kiírt soron kívüli ülnökválasztásra a Fővárosi Önkormányzat július közepén tett közzé felhívást, augusztus 24-i határidővel. A törvényben rögzített feltételek világosak: harmincadik életév, büntetlen előélet, cselekvőképesség. Érdekes módon semmilyen más dokumentum beküldésére nem volt szükség, mint például az önéletrajz vagy motivációs levél. A hirdetmény egyértelműen rögzítette, hogy a jelöltek közül a Fővárosi Közgyűlés választja meg az ülnököket. Erre a pozícióra én is jelentkeztem, mint civil, munkajogi perben közvetlen tapasztalatot szerző állampolgár.
Jelentkezésem után vártam, hogy támogatja-e majd a közgyűlés a jelölésem. Azonban a városháza Jogi Főosztálya tegnap levélben közölte, hogy több volt a jelentkező, mint a meghirdetett hely, ezért a munkavállalói érdekképviseleti szervezetek számára fenntartott helyek után fennmaradó pozíciókat a jelentkezések beérkezésének sorrendjében töltötték fel, és ezért nem kerültem azon listára, melyet szavazásra bocsátanak a közgyűlésben. Azaz a jogi osztály döntött arról, kiről szavazhatnak a képviselők.
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 215. § (1) bekezdése egyértelmű: a törvényszéki ülnököket a Fővárosi Közgyűlés választja meg. A jogalkotó nem a Jogi Főosztály vezetőjére bízta a kiválasztást, hanem a közvetlenül megválasztott képviselő-testületre. A hivatali apparátus feladata ebben a folyamatban kizárólag adminisztratív jellegű: megvizsgálja, hogy a jelölt megfelel-e a törvényi feltételeknek. Ha igen, a nevet fel kell terjeszteni a testület elé. Ha több az érvényes jelölt, mint a betölthető hely, akkor a képviselőknek kell szavazással eldönteniük, hogy kiket bíznak meg közülük. A Városháza apparátusa ezzel szemben saját hatáskörben döntötte el, hogy a képviselők kikről szavazhatnak egyáltalán, és kikről nem. Elvonták a közgyűlés törvényi hatáskörét, és önkényesen állította össze a jelöltek listáját ellenőrizhetetlen, utólagos, és értelmetlen kritérium alapján.
Ráadásul mindezt egy jogilag nem létező szabályra alapozzák. A törvény nem ismer érkezési sorrendet az ülnökválasztásnál. A hivatali felhívásban egyetlen sor sem utalt arra, hogy az augusztus 24-i határidő valójában formaság, és a beérkezés perce dönt. Egy közigazgatási eljárásban utólag, önkényesen alkalmazott kizárási szempont a jogbiztonság és a tisztességes eljárás teljes tagadása.
A hatáskörelvonás és az önkényes szelekció miatt panaszt tettem a városházán, illetve a kormányhivatalnál is.
A bírósági ülnöki tisztség az igazságszolgáltatás társadalmi ellenőrzésének eszköze. Ha a városháza maga válogathatja ki a bírák mellé rendelt civileket, azzal éppen ezt az ellenőrzést számolja fel.
Mindez egy aggasztó trend része, ugyanis a városháza rendre elszabotálja a közmeghallgatások érdemi hirdetését, a főpolgármester nem tart fogadóórát ahogy képviselőtestület egy jelentős hányada sem, kiüresítve a közvetlen demokrácia kevés rendelkezésre álló eszközét.