Amikor Tim Berners-Lee 1991 augusztusában nyilvánossá tette az első weboldalt, valószínűleg álmában sem gondolta volna, mit szabadít a világra. Két évvel később a CERN még rátett egy lapáttal: ingyenessé tették a világhálót. A többi már történelem – de nem feltétlenül az a fajta, amire büszkék lehetünk.
A mai internet ugyanis már köszönőviszonyban sincs a hőskorral. Amit mi „netezésnek” hívunk – a Google találatok, a hírportálok, a publikus oldalak –, az valójában a teljes forgalomnak mindössze a 4 százaléka. Ez az Open Web. A maradék? Nos, az a jéghegy víz alatti, sötét része. A forgalom 90 százaléka a Deep Webben zajlik: banki rendszerek, felhőbe mentett privát fotók, fizetési kapuk mögé rejtett adatok. És ott van a maradék 6 százalék, a hírhedt Dark Web. A Tor-böngészők világa ez, ahol teljes az anonimitás. Bár ez az újságírók és informátorok utolsó mentsvára is lehet, a gyakorlatban inkább a digitális alvilág piactere: fegyverek, drogok és sajnos a gyermekpornográfia melegágya.
A dopamincsapdától a ragadozókig
Aztán jöttek az okostelefonok, és zsebre vágtuk a világhálót. A közösségi média eredeti ígérete szép volt: kössük össze az embereket. Mára ebből egy profin felépített figyelemrabló gépezet lett. Híreket fogyasztunk, szórakozunk, és lassan beköltözünk a képernyőbe. A számok nem hazudnak: a Meta (Facebook) napi aktív felhasználóinak száma tíz év alatt majdnem a duplájára nőtt, 300 millió fölé. Közben a chatelés is átalakult: a WhatsApp, a Messenger vagy a Viber már nem csak üzenetküldő, hanem komplett videotelefon, ahol bármi és bárki elérhető.
De az éremnek van egy nagyon sötét oldala is. A technológia a bántalmazók és szexuális ragadozók kezébe olyan fegyvert adott, amivel a nap 24 órájában vadászhatnak. Cyberbullying, zsarolás, intim képek kicsalása – ezek ma már mindennapos fenyegetések. Ami régen az iskolaudvaron maradt, az ma elkíséri a gyereket az ágyába is a telefonján keresztül. A statisztikák gyomorforgatóak: az IWF jelentése szerint míg 2010-ben „csak” 1 millió gyermekbántalmazást rögzítő anyagot jelentettek, 2019-re ez a szám 17 millióra robbant.
Jogalkotás vs. Valóság
Az Európai Unió próbálkozik, de lássuk be: a törvényhozás sebessége egy lajhár, a technológiáé meg egy gepárd. A demokratikus döntéshozatal lassú, bürokratikus, tele van egyeztetésekkel. A bűnözőket viszont nem köti a választói akarat vagy a jogharmonizáció. Ők azonnal adaptálódnak.
Azért történtek lépések. A 2000-es Alapjogi Charta már lefektette a gyerekek védelemhez való jogát, amit a Lisszaboni Szerződés tett kötelezővé. Később, 2011-ben már konkrétabban, a multimédiás világra szabva definiálták a gyermekpornográfiát. De az igazi ébredést – mint annyi minden másban – a COVID hozta el. Ahogy az életünk átköltözött az online térbe, a veszélyek is megsokszorozódtak. Erre válaszul született meg az EU új gyermekjogi stratégiája, majd a mostanában élesedő Digital Services Act (DSA). Ez utóbbi végre próbál rendet vágni a vadnyugaton: tiltja például a kiskorúak tartalmainak mentését, és eszközöket ad a kezükbe a zaklatók némítására.
Nagy Testvér a gyerekekért?
A legnagyobb vihart azonban a Chat Control tervezete kavarta. Az elképzelés lényege: egy mesterséges intelligencia még a titkosított üzenetek elküldése előtt átvizsgálná azokat a telefonunkon. Ha gyanúsat talál (pl. gyermekbántalmazásra utaló jelet), azonnal jelent.
Papíron jól hangzik a gyermekvédelem szempontjából, hiszen még a baj megtörténte előtt lekapcsolhatnák a ragadozókat. De az ár, amit fizetnünk kellene, sokak szerint túl magas. Ez gyakorlatilag a magánszféra végét jelentené. Egy olyan kaput nyitna meg, amin keresztül az állam (vagy rosszabb esetben egy elnyomó rezsim) bárkinek a zsebében turkálhat – legyen az újságíró, ellenzéki politikus vagy aktivista. Nem véletlen, hogy Németország kihátrált mögüle, és a terv 2025-re meg is feneklett, hogy aztán egy „önkéntes” modell formájában próbálják újraéleszteni.
Az EU dilemmája húsbavágó: hogyan védjük meg a legkiszolgáltatottabbakat anélkül, hogy közben felépítenénk egy digitális rendőrállamot? A szándék nemes, de a kivitelezés egyelőre több kérdést vet fel, mint amennyit megold.
