Van egy kényelmetlen igazság, amit a modern ember – a klimatizált nappalijában, a Wolt-futárt várva – hajlamos elfelejteni. Ez az igazság így szól: a civilizáció nem biológiai állapot. Nem kódolták a génjeinkbe.
A civilizáció egy tanult viselkedésforma. Egy vékony, törékeny máz az ősi ösztönök tetején. Olyan, mint a jég a befagyott Balatonon: amíg vastag, biztonságban érzed magad, korcsolyázol, szelfizel. De a mélyben ott sötétlik ugyanaz a hideg, könyörtelen víz, ami tízezer éve is ott volt.
Ha a jég beszakad – márpedig a történelem arra tanít, hogy időnként beszakad –, nem számít, milyen márkájú a korcsolyád, vagy hány követőd van Instagramon. Csak az számít: tudsz-e úszni, amikor mások a víz alá akarnak nyomni, hogy ők levegőhöz jussanak?
A “Három Étkezés” szabály
Amikor rendszerösszeomlásról beszélünk – legyen az tartós áramszünet vagy ellátási lánc szakadás –, mindenki a logisztikára fókuszál. Van-e elég konzerv? Meddig bírja az akkumulátor?
Tévedés. A valódi összeomlás nem a raktárakban történik, hanem az emberi elmében. Leninnek tulajdonítják a mondást, ami ma aktuálisabb, mint valaha: „Minden társadalom csak három étkezésnyire van a forradalomtól.” Én ezt kiegészíteném: három étkezésnyire vagyunk attól, hogy az Emberből előbújjon az Állat.
Az első fázis a normalitás-torzítás. Az agyunk lusta és gyáva. Amikor elmegy az áram és elnémulnak a telefonok, az átlagember nem cselekszik. Vár. Azt hazudja magának, hogy a „hatóságok” már dolgoznak rajta. Ők lesznek az elsők, akik meghalnak, mert képtelenek átkattintani az agyukat „Fogyasztó” üzemmódról „Túlélő” üzemmódra.
A 72. óra: Amikor a morál lokálissá válik
A lélektani átfordulás a harmadik nap környékén következik be. Ez biológia. Amikor az éhség és a szomjúság átveszi az irányítást, a prefrontális kéreg – az agyunk azon része, ami a morálért és empátiáért felelős – lekapcsol. Túl sok energiát fogyaszt.
Az irányítást átveszi a limbikus rendszer, a hüllőagy.
- Üss vagy fuss.
- Egyél vagy megesznek.
Békeidőben a „Ne ölj!” parancsolata univerzális. Krízisben a morál lokálissá válik. A „mi” fogalma leszűkül a családra és arra a pár emberre, akiben feltétel nélkül bízol. Mindenki más, aki ezen a körön kívül esik, megszűnik embernek lenni. Ez a dehumanizáció. Ha csak egy palack vized van, és a gyereked szomjas, az ajtóban álló idegen nem egy érző lény. Hanem egy fenyegetés. Egy biológiai versenytárs. És a kezed nem fog remegni. Ez nem gonoszság – ez a természet könyörtelen matematikája.
Város = Betonkoporsó
A hamarosan megjelenő könyvemben részletesen írok a „gyüttment” létről, de egy dolgot tisztázzunk: összeomlás esetén a nagyváros nem menedék. A város csapda.
A modern városi ember 100%-ban az ellátási láncoktól függ. A 8. emeleti lakásod télen fagyasztókamra, nyáron kemence. De a legnagyobb ellenséged a népsűrűség. Ahol túl sok az ember és kevés az erőforrás, ott tör ki a legbrutálisabb erőszak. A lépcsőházak harctérré válnak.
Ezzel szemben a vidék – amit a városi értelmiség sokszor lenéz – stratégiai előnnyé válik. Van kút. Van kályha. Van kert. És ami a legfontosabb: vidéken az emberek tudják, ki vagy. Az anonimitás hiánya visszatartja az embert a legrosszabbtól – legalábbis egy darabig.
Kenyérért szabadságot: A kényszerű feudalizmus
Felejtsük el a demokráciát. A demokrácia abban a pillanatban halott, hogy az élelmiszerellátás megszűnik. Helyette megszületik a Kényszerű Feudalizmus.
Ez nem úgy néz ki, hogy valaki királlyá koronázza magát. Sokkal profánabb. Megjelenik Valaki az utcádban. Lehet egy ex-rendőr, vagy a helyi nehézfiú. Van fegyvere, és vannak emberei. Letesz egy ajánlatot:
„Látom, van krumplid, de nem tudod megvédeni. Ha beszállsz, és adod a felét, mi megvédünk. Ha nem… sok sikert éjszakára.”
Mit teszel? Aláírod a szerződést egy bólintással. A védelmet megvetted a szabadságoddal. Így születik az új rend. Brutális és diktatórikus, de rend. És a káosznál az emberi psziché még a diktatúrát is jobban viseli.
A Hasznosak és a Feleslegesek
Az új világ meritokratikus lesz, de nem úgy, ahogy a LinkedIn-en megszoktuk.
- A marketing stratéga, az influenszer, a bróker: Értékük nulla. Ők a társadalom új páriái. Tudásuk nem konvertálható túlélésre.
- Az Orvos és a Mérnök: Ők az új főpapok és varázslók.
- A Gazda: Akit eddig lenéztek, most felértékelődik. A föld tudása hatalom.
Nem az számít, ki voltál „előtte”. Csak az: Mit tudsz letenni az asztalra MA? Ha semmit, akkor teher vagy. És a terheket krízisben leteszik.
A pletyka valutája és a nők helyzete
Internet nélkül visszatérünk az orális kultúrához. A hiteles információ értéke felbecsülhetetlen lesz, a pletyka pedig tömegeket mozgat majd meg. Még fájdalmasabb a nők és a gyengék helyzete. A modern egyenlőség a jogbiztonságon és a technológián alapul. Ha ez a védőháló eltűnik, visszatér a nyers biológiai erőfölény. Ez kényszerűen visszahozhatja az archaikus patriarchális struktúrákat, ahol a nők kénytelenek erős csoportokhoz csapódni védelemért. Ez a feminizmus tragikus, de elkerülhetetlen visszavonulása egy törvény nélküli világban.
A szuverén ember születése
Miért írom ezt le? Nem azért, hogy rettegj. A félelem bénít. Azért írom, hogy láss. Hogy lásd: a rendszer, ami körbevesz, nem garantált jog.
A kérdés nem az, mikor jön a világvége. Hanem az, hogy te mennyire vagy függője a rendszernek?
- Tudsz tüzet gyújtani?
- Van otthon vized?
- Ismered tényleg a szomszédaidat?
- Rendben van a lelked? Képes lennél cselekedni, ha a morális szabályok megváltoznak?
A valódi hatalom nem az autódban van. Hanem abban, hogy szuverén vagy. Hogy van tartásod. Hogy nem omlasz össze, ha a jég beszakad, hanem tudsz úszni.
Ne csak fogyasztója legyél a világnak. Legyél a túlélője és az építője.
Neked mi a „B” terved? Van olyan tudásod, amit el tudnál cserélni egy zsák krumplira, ha leállnak a bankkártyák?
Az írás a norker.substack.com oldalon jelent meg. Iratkozz fel további tartalmakért.
