A magyarországi választások közeledtével a Millenna írása pontosan azt erősítette meg, amitől a leginkább tartottam: a külképviseleti szavazókörökben – köztük Londonban, Münchenben és itt, Los Angelesben – egyáltalán nem lesznek jelen ellenzéki megfigyelők.
Ismerve a magyarországi politikai klímát és a szavazatvásárlások jól dokumentált történetét, a független ellenőrzés hiánya mélyen aggasztó. Ezeket a külképviseleti választásokat olyan kormánytisztviselők bonyolítják le, akiknek a megélhetése a jelenlegi kormánypárt hatalmon maradásától függhet.
Ezt a hiányosságot látva a Millenna segítségével sajtóakkreditációt kértem, hogy személyesen ellenőrizhessem a szavazás menetét a Los Angeles-i konzulátuson.
Amikor megérkeztem, Kerek Ákos konzulhelyettes fogadott, és azonnal közölte az álláspontját: csak fényképezni vagy videózni mehetek be, és vitatta, hogy miért kellene a teremben tartózkodnom. Válaszul a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 173. és 187. §-ára hivatkoztam – amely garantálja a sajtó jelenlétét –, és kértem, hogy a tiltását vegyük jegyzőkönyvbe. Elment telefonálni a választási irodának, de visszatérve is fenntartotta az álláspontját. A helyzet csak azután oldódott meg, hogy a Millenna főszerkesztője, Békés Gáspár közvetlenül is beszélt vele telefonon. Ezután Ákos végre bekísért a terembe. Rámutatott egy sarokban lévő székre – megjegyezve, hogy korábban a Fidesz képviselője ült ott, de ő a déli érkezésemkor már nem volt jelen.
A nap hátralévő részében a levélszavazatokat gyűjtő bedobó doboz mellett ültem. 
A részvétel jó volt, rengeteg nagyszerű ember jött el szavazni, és jó volt látni a szemükben ugyanazt a tenni akarást, elszántságot és bizakodást, amit én is érzek. Bár sajnos tanúja voltam annak is, hogy hárman végül nem tudtak szavazni, mivel nem szerepeltek a nyilvántartásban.
A nap vége felé megkérdeztem a munkatársakat, hogy pontosan hogyan kezelik és szállítják vissza a szavazatokat Magyarországra. Egy nagyon konkrét protokollt vázoltak fel az urnák lezárására: először az urna tetején lévő rést zárják le, majd az egész urnát egy nagyobb dobozba teszik, amit hivatalos diplomáciai plombával látnak el.
Azt is elmondták, mi történik az elmúlt két hét során postán érkezett vagy személyesen leadott levélszavazatokkal. Ezeket kilenc különálló, nagy csomagban tárolják, amelyeket az adott napok végén már lezártak és lepecsételtek. A szabályok szerint ezek a lezárt dobozok és csomagok éjszakára a konzulátuson maradnak. Holnap két munkatárs repül velük egyenesen a budapesti Nemzeti Választási Irodához.
Papíron ez a folyamat szigorúnak és biztonságosnak hangzik.
Azonban amikor a szavazás véget ért, és eljött az ideje a protokoll végrehajtásának, közölték velem, hogy távoznom kell. A konzulhelyettes kijelentette, hogy a sajtó nem lehet jelen, amikor fizikailag lezárják az
urnákat és felhelyezik a plombákat a dobozokra.
Ma nem tapasztaltam szabálytalanságot. De itt nem az én személyes élményem a lényeg, hanem az, amit valójában mindannyian gondolunk: mi egyszerűen már nem bízunk senkiben, akinek köze van a NER-hez. Amikor a sajtót pont az urnák lezárása előtt küldik ki, és a dobozok a konzulátuson éjszakáznak, az ember akaratlanul is számtalan forgatókönyvet elképzel a manipulációra. Teljesen mindegy, hogy ma a konzulátuson dolgozó emberek egyénileg tisztességesek-e; a rendszer, amit képviselnek, teljesen felszámolta a bizalmunkat.
Katona Zsofia
