2026 április 12. Reggel háromnegyed hat. A lisszaboni magyar nagykövetség és rezidencia erős kertkapuja előtt álmos rendőr öltözködik komótosan. Minden nyugodt, csendben érkeznek az elektromos taxik is. Sötét van, csend és nyugalom.
Pontosan hatkor nyílik a kapu. A követségi munkatárs nyugodtan, kis meglepett mosollyal konstatálja, hogy már hatan állnak sorban, és barátságosan tessékeli őket az épület felé. Egy hosszú, fontos nap indul.
Odabent, a tágas előtér mögött két szobában felkészült követségi munkatársak fogadják a szavazókat. A szavazólapok szavazókörzetenként előkészítve várják, hogy majd rájuk kerüljön a jel, és beborítékolva az urnába kerüljenek.
Az urna nyitási procedúrát a helyiek is tanulják, kicsit zavartan de rendben a helyére kerül minden, már majdnem fél hét van, mire az első szavazó elköszön. Addigra már tizenketten várnak, turisták, erasmusos diákok, első dolguk a szavazás, aztán jön a többi program. A kezdeti lelkesedés elmúlik, sokáig nem jön senki, a pult mögötti csapat kihasználja az időt, és a hivatalos folyamatot pontosan betartva ők is bedobják a szavazataikat. Az üresjáratban jól esne egy kávé, valami reggeli, de a követségi szakács, csakúgy, mint Portugália, nem korán kelő.
Kilenc előtt egy busznyi szervezett utas érkezik, „Mi van? Ide is buszoztatnak szavazókat?” – mosolyog össze egy fiatal pár. A csapat kényelmesen besétál, mintha a turista program egyik állomása lenne, körbenéznek, fényképeznek, szavaznak, mennek tovább a program következő helyszínére.
Majdnem tíz óra van, amikor folyamatosan érkeznek a szavazók, és ez délután négyig így is marad. Jelentős sorok nem alakulnak ki, a legsűrűbb időszakban is, 20-30 per alatt lehet végezni. Van idő körülnézni, szelfizni. A ház és a kert kívülről gyönyörű. Minden olyan portugál. Nyugodt, nyílt konfliktusokat kerülő, kicsit régies, szanatóriumi érzés. A felszín alatt sok érzelem, feszültség, de erről nem beszélünk. Rossz reflexek mentén keletkezik indulat. Inkább mindenki tegye a dolgát. 
Ez is történik, a szavazók kedvesek, barátságosak, a követségiek udvariasak, nyugodtak. A szavazók között sok a turista és diák, több a fiatal. Felkészülten jönnek, kényesek a saját tollra, zöld borítékra. Ebből akad az egyetlen izgalom is, mert a csomagban nem érkezett meg a budapesti 5. választó körzet zöld borítékja, ezt „Zöld boríték” feliratú fehérrel pótolták a helyiek. A beszélgetés megnyugvással zárult. A távozók mind kellemes, érdekes élményként élték meg a szavazást, sokan beszéltek arról, hogy jó volt sok más magyarral együtt lenni. Csevegnek még a kertben, a kapu előtt.
Este hatkor pontosan befejeződik a szavazás, amely Lisszabonban rendben, szabályosan, incidensek nélkül történt, a plombával lezárt urnák a valóságot tartalmazzák. A szavazók és a stáb jó munkát végeztek, a szavazatok feldolgozása technikailag még pát napig tart. Az élményeké tovább. Mikor a kimerült követségiek magukra zárják a kertkaput, a Time Market mögötti tetőterasz már tele van az eredményt váró, vidáman, kellemesen borozgató fiatalokkal. Ahogy a portugálok mondják: „Amanhá é outro dia.” A holnap egy másik nap. Legyen így!
Papp Péter János
