Az Európai Tanács néhány hete arról döntött, hogy az orosz–ukrán háborúból menekülő hadköteles emberekre, azaz férfiakra nem terjesztik ki az átmeneti védelmi jogállás meghosszabbítását. Magyar Péter pedig erre azt mondta, hogy ezt Magyarország nem fogja betartani.
16 évnyi NER után mindenkinek eszébe jut ilyenkor Orbán EU-s szabadságharcnak álcázott aknamunkája, melyet Putyin kérésére végzett, azonban itt egészen más a helyzet. Egyrészt Magyar Péter nyilvánvalóan a kárpátaljai magyarokat védi ezzel, akik kimaradnának a háborúból, ami egy legitim külpolitikai cél. Másrészt viszont az EU döntése teljesen illegális emberi jogi szempontból. Habár Ukrajna támogatása Oroszországgal szemben morális és stratégiai szempontból is szükséges, az emberi jogok nem a nemzetek és régiók érdekéről szólnak, hanem az egyének jogairól, melyek olykor ütköznek. Az EU pedig általában büszke arra, hogy az egyik legfejlettebb emberi jogi keretrendszerrel rendelkezik. Ennek része egészen specifikusan a lelkiismereti szolgálatmegtagadás joga. Az Európai Unió Alapjogi Chartája ugyanis konkrétan elismeri ezt a jogot:
„10. cikk (2) A katonai szolgálat lelkiismereti okból történő megtagadásához való jogot, az e jog gyakorlását szabályozó nemzeti törvények szerint, el kell ismerni.”
Csakhogy Ukrajna nem ismeri el ezt a jogot (pedig tagja az Emberi Jogok Európai Bíróságának, mely igen).
Ukrajna a hadiállapot 2022 februári bevezetésekor felfüggesztette az alternatív polgári szolgálatot a fegyveres szolgálat helyett. A Védelmi Minisztérium álláspontja szerint az alternatív szolgálat csak a normál békeidős sorkatonaságra vonatkozik, a rendkívüli katonai mozgósításra nem. Ennek következtében a katonai szolgálatot megtagadók százai néztek szembe büntetőjogi felelősségre vonással és börtönbüntetéssel a sorozás elkerülése miatt.
Ez a jog már a háború előtt is jogilag korlátozott és diszkriminatív volt. Az ukrán alkotmány 35. cikke értelmében az alternatív, nem katonai szolgálat kizárólag tíz konkrét, bejegyzett vallási kisebbség tagjai számára volt elérhető, akiknek a tanításai szigorúan tiltják a fegyverviselést, ilyenek például a Jehova tanúi. Soha nem volt elérhető világi pacifisták, politikai okokból megtagadók vagy a domináns ukrán ortodox egyházak tagjai számára.
Ez pedig az EJEB szerint jogtalan. Számos döntésben mondták ugyanis ki, hogy nem csak vallási meggyőződésből tagadhatja meg valaki a fegyveres szolgálatot, hanem egyéb szekuláris világnézeti okokból is, mint a pacifizmus, illetve hogy az ezzel kapcsolatos büntetések sértik az emberi jogokat (Ülke v. Turkey (2006), Bayatyan v. Armenia (2011), Erçep v. Turkey (2011), Savda v. Turkey (2012)).
A Lelkiismereti Megtagadók Európai Irodája szerint a lelkiismereti okokból szolgálatot megtagadókat továbbra is erőszakkal sorozzák be, a területi toborzóközpontok és a katonai egységek bántalmazzák őket, valamint megbüntetik őket a szolgálatmegtagadásért. Erről az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala, az ENSZ Független Nemzetközi Vizsgálóbizottsága, az Európai Bizottság és az Európa Tanács is beszámolt. Ezen visszaélések egy részéről még az ukrán ombudsman is jelentést írt.
Mivel a sorozás elől menekülő ukrán férfiak nem élhettek a lelkiismereti szolgálatmegtagadás elismert jogával, valójában ez ad nekik legitim jogalapot arra, hogy menekültstátuszt kapjanak. Az EU döntése így teljes mértékben ellentmond az EU-s jognak és az EJEB döntéseinek, illetve ellentétes az emberi jogokkal.
Persze lehet azzal érvelni, hogy valójában csak a kollektív védelem szűnik meg a hadköteles férfiaknak, és beadhatnak egyéni menedékkérelmet, melynek elbírálásáig védelmet élveznek, azonban ezzel két probléma van: egyrészt az említett jogi háttér ellenére ez egyáltalán nem garantált, sőt, Németországban 2025-ben a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság jogosnak találta egy ukrán menedékkérelem elutasítását, azzal érvelve, hogy az állam érdeke felülírja az egyén jogait. Másrészt pedig ez a rendelkezés diszkriminatív, hiszen nemi alapú diszkrimináció: A korlátozás ellentétes az EU Alapjogi Chartájával és az Emberi Jogok Európai Egyezményével. Mivel az ukrajnai mozgósítás a 18 és 60 év közötti felnőtt férfiakra vonatkozik, a feltételrendszer szisztematikusan és aránytalanul őket zárja ki az európai védelemből a nőkkel szemben. A Tanács azon érvelése, miszerint nők is lehetnek hadkötelesek, nettó cinizmus, hiszen Ukrajnában csak a férfiak hadkötelesek. Illetve valójában arra a következtetésre is lehetne jutni, hogy pont, hogy a hadköteles férfiaknak van joguk kollektív védelemre, hiszen lehetőségük sincs elkerülni a fegyveres szolgálatot, ami jogellenes, míg mindenki más esetében változó mértékben szorulnak erre rá, például attól függően, melyik régióból érkeztek.
Emellett Dr. Meltem İneli Ciğer jogtudós szerint a jogalap is hiányzik: Az ideiglenes védelemről szóló uniós irányelv nem ad felhatalmazást a Tanácsnak arra, hogy évekkel az aktiválás után, évente meghozott végrehajtási döntésekkel szűkítse a jogosultak eredeti körét. Ez a lépés lényegében rejtett, új kizárási okokat hoz létre, amelyeket maga az irányelv tilt.
A magyar kormány döntése tehát a kárpátaljai magyarok védelmében utasítja el a Tanács döntését, azonban hivatkozhatna a lelkiismereti szolgálatmegtagadással kapcsolatos jogsértésre is, hogy megerősítse álláspontját.
Izgalmas időket élünk: ott tartunk, hogy egy éve még Orbán sértette meg az uniós jogot lépten-nyomon, ma már pedig a magyar kormány az egyetlen, mely betartja az EU alapvető jogszabályait.
Zárásként megemlíteném: pacifistaként a személyes véleményem egybevág az EJEB véleményével: senkit nem lehet mások megölésére kényszeríteni, ezt pedig semmilyen államérdek nem írhatja felül. Emellett kiemelném, hogy éppen ezért minden tiszteletem azoknak, akik harcolnak, harcoltak az orosz megszállás ellen önszántukból, akik kockáztatják az életüket és magukra veszik mások megölésének borzalmas, tragikus terhét, hiszen Ukrajnának valóban nincs más választása.
borítókép: © European Union, 1998 – 2026