Hirdetések

Oszd meg!


Reggeli kocogás közben hasított belém az érzés újra, ami napok, hónapok, és talán évek óta folyamatos vendég volt. Mindig hirtelen jött, és nem követte a szél folytonos változását… de még csak az évszakok, vagy napszakok változásához sem volt köthető jövetele. Mindent feldúlt, amikor érkezett. Utána hetekig is eltartott, míg rendet raktam. Úgy tűnt, hogy most nem csak pár órára jött. Hallani véltem a nehéz utazótáskájának kopottas zörejét, és látni véltem a vele majdnem megegyező nagyságú hátizsák sziluettjét. Szóval, újra betoppant, s hozta magával szokásos népes társaságát is, akik mindenhova hűségesen követték őt, s szabadulni tőlük nem volt könnyű, néha szinte lehetetlennek tűnt. Vele jött Ábránd, a francia ajkú sanzon énekes, aki folyton távoli tájakról dudorászott, s előszeretettel pöfékelte tele ósdi pipájával a várótermet. Vele jött Fellángolás is, a heves természetű tűznyelő, aki nemcsak magát lobbantotta lángra, hanem néha az egész várótermet is, a többi utas nagy örömére. Vele jött Vágyakozás, aki csak úgy csüngött Ábránd részletes leírásain. Jócskán megtöltötték a várótermet. Szinte mindenki hívott magával még száz embert. A kezdeti ismerkedés és beköltözés után, vad tivornyába kezdtek, alig hagytak pihenni és koncentrálni. Mikor egy kis szünetet tartottak, folyton-folyvást emlékeztettek látogatásuk okára. Szinte fojtogató volt jelenlétük, akárcsak annak a talponállónak a savanyú, pára, izzadtság-és lőreszagú levegője, amely megcsap akkor, ha busz helyett a lábamat választom. Bennem pedig lassan, de biztosan tudatosulni kezdett, hogy miért is vannak itt. Megoldást kellett találnom, reménykedve sandítottam a rejtélyes utazóra, aki két feles közt bambán tekintett rám. Lapos tekintete és vérvörös szeme semmi jóval nem kecsegtetett. Ajkai ólom nehézséggel nyíltak fel. Annyit súgott: cselekedj. Cselekedj. Ez a szó napokig ott bujkált bennem, hol hangosabban, hol halkabban hallottam vissza érces hangján. Sokszor kelt fel a nap, és a cselekvésre való buzdító szavak nem múltak el. Volt, hogy elbújtak s csak halkan susogtak, de végén már szinte kiszakították a dobhártyámat. Elhatároztam magam, a döntést megelőzően végig vettem minden lehetséges kimenetelt. Persze csak arra nem számítottam igazán, ami végül bekövetkezett…

Tavaszi délután volt, hiába tűzött a nap, a jeges északi szél csontig hatolt. Egyszerre léptünk ki az iskola ódon kapuin. Lassan andalogtunk egymás mellett, az idő múlása rendesen megtréfált. Épphogy csak elindultunk, máris odaértünk a 4-6 megállójába. A szívem hevesen vert. Éreztem, hogy az utazó és népes társasága egy emberként figyel minden szavamra. Nagy levegőt vettem, és feltettem a nehéz kérdést. Van kedved moziba menni? Rögtön rávágta, hogy igen. Felszabadultam. Hosszú évek lánca pattant el abban a pillanatban. A börtönajtó, mely addig zárva volt, kinyílt. Mint a megtört rab, aki évtizedek óta először látott napfényt. Boldogság…. talán ez erre az általános szó. Hazafele robogtam. A titokzatos idegen ismét hozzám szólt karcos hangján. Ugye, hogy nem volt nehéz? Nem volt, válaszoltam elmélázva.

A másnapi mozi kettőnk táncának kiteljesedése volt. Az elején óvatos lépéseket tettünk. Kölcsönösen meghajoltunk, csak araszokat haladtunk. Az est végére egymás karjaiba, s nem kardjaiba dőltünk. A táncunk beteljesedett. Hiába lett most mindennek vége, egy teljesen új fejezet kezdődött. Mire feleszméltem, a váró majdnem kiürült. Már csak az utazó maradt. Mélyen a szemembe nézett. Most volt csak időm jobban megnézni, megdöbbentem. Hiszen ez Én vagyok, úgy 40 évvel idősebb kiadásban. Ugyanaz a jobbra fésült haj, ugyanaz a mogyoróbarna szem, ugyanaz a piszeorr, egyszóval kiköpött én… Hát jó szarul nézel ki, csúszott ki a számon meglepetten. Nézünk – tette hozzá. Ki vagy, és miért jöttél, kérdeztem elképedve. Az utazó csak mosolygott, és tovasuhant egy megviselt vonaton. Csak álltam. Az álomszerű állapotból a mobilom éles csörgése rántott ki. Ő hívott.
Álomittas hangon csak ennyit bírtam kinyögni: Szia.

Hirdetések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük